Egy levelező oldalon olvastam régebben az alábbi eszmefuttatást, ami nagyon megtetszett, így elmentettem. Sajnos a forrást azóta nem  találom, amiért a szerzőtől elnézést kérek. Talán megbocsát, hiszen - nem feledve az ismeretlen mestert - mi is hozzájárulunk a "TUNG" elterjedéséhez, ami bármely harcművészetben, küzdősportban megnyilvánulhat...

„… európai felfogás szerint te vagy a (két szóban) Jó Sportoló. A keleti erre azt mondaná, hogy látod, ő az, aki nem mellékutakat követ, nem akar világot váltani stb. csak teszi amit kell, tehát halad a mesterré válás útján, vagy már az is. Nekünk európaiaknak persze furcsa, hogy mi a ménkűnek filóznak akkor annyit össze, ha a végén a dolog szerintük is ilyen egyszerű. Most nézzünk meg stratégiai szemszögből egy filozófiát.

Nem ismerem kellően a keleti filozófiákat, ezért most egy kitalált, mondjuk Tung névvel illessük az irányzatot. Lehet hogy a konfucionizmusra, tao-ra, chan-ra, zen-re stb. részben rástimmel, nem tudom. Szóval mondjuk a Tung filozófia azt mondja, úgy helyes, ha az ember élete békés, és nem csinál semmi feleslegest, míg valami megoldandó gondja nincs. Ekkor gyorsan megoldja és folytatja eddigi békés szemlélődését.

Jön, mondjuk Jaszanobu Ting-hue Prakarnchai keleti ifjonc, megtanulja egy szerzetestől a Tung filozófiát. S ha közben mindenféle egyénektől fizikai retorziók érik, védekezésül az ifjú JTP létrehoz egy harcművészetet, természetesen világképe, a Tung elvei szerint. Meg se moccan, míg ellenfele meg nem támadja, majd villámgyors ütés és rúgáskombinációkkal lerendezi. Tanítványai pedig látják hogy a mester stílusán keresztül maga a Tung győzedelmeskedett, és nekiesnek a harcon kívül magát a filozófiát is tanulmányozni, hogy minél jobban megértsék, hogyan is csinálja a mester.

Mennyivel másabb, mikor B. László bátonyterenyei bútorasztalos-segéd, a helyi vagányok által elszenvedett rendszeres zaklatást megelégelve lemegy a bokszklubba? J. Imre bácsi végignéz rajta, leveri cigijéről a hamut, majd szól: gyenge a fizikumod, de gyors vagy, jó reflexekkel. Kontrabokszot fogok neked tanítani. Mennyivel másabb? SEMMIVEL. Csak más oldalról van magyarázva. Kinek ez, kinek az.

Mint láttuk, az ifjú JTP egy kivárós, de elég agresszív stílus mestere lett. De nemcsak híre, tekintélye nő, hanem kezdi észrevenni, hogy az ellenfél támadásait is egyre inkább csírájában felismeri, hiszen ő erre akar brutálisan válaszolni. De mi van, ha nem is üt vissza, csak pont annyit lép el, ahonnan az ellenfél épphogy nem éri el? Szépen kifárasztja egy kicsit, fel is bőszíti, utána még könnyebb lesz elverni. Hmmm... Tung filozófiája szerint ez nem az igazi, hiszen ott az mondatik, minél hamarabb kell rendezni az ügyet, na de ha a kitérést is nyugalomként (minimális energiafelhasználásként) értelmezzük, akkor minden rendben van. JTP stílusa elkezd változni, hatékonysága nő, híre még messzebbre jut, tanítványai istenítik.

Telnek az évek, a legendás JTP mester már hatvan körül jár. Ereje, mozgása már nem oly gyors, de a kialakult helyzetfelismerő képessége a végletekig finomodik. Tanítványai számára boszorkányosnak tűnik, ahogy már egy apró mozdulatból is tudja, merre, mikor fog érkezni a támadó technika. És ekkor JTP rádöbben, már nem is kell visszaütnie. Ellenfelei nem tudják megérinteni őt, és néhány próbálkozás után leállnak. Aki habzó szájjal mégis megpróbálja, csodát lát: a mester kitér, mögötte bukkan fel stb., és a delikvens nem veszi észre, hogy saját indulatai által vezérelt kevésbé koordinált mozgása, reakcióidői a mesternek nem hogy kitérni, de még csúfot űzni is lehetőséget adnak. JTP elérte a "harc nélkül győzni" képességet. Tung filozófiája végérvényesen győzött: a "minél rövidebb idő alatt lerendezni" gyakorlatában az időtényező nulla lett, az ellenfél el sem jut a tényleges támadáshoz, nincs mit rendezni. Győzött a béke a harc felett.

Az idő bölccsé érlelte JTP-t. Belátja, hogy egy forrófejű ifjú nem érheti el azonnal ezt a fokozatot, ezért finomít ugyan a rendszeren, de az agresszív támadásmódot bennhagyja az oktatásban. Azonban ahogy a tanítványok fejlődnek, egyre több rávezető gyakorlat van a helyzetérzékelésre, korai felismerésre. A tanítvány nem érti ugyan egészen, de a Tung szerint él, ezért elfogadja, megcsinálja. És egyszer csak hirtelen - hála bölcs mestere tanításainak - sokkal hamarabb eléri a "nem cselekvés" fokozatot, mint annak idején JTP.

Telnek az évek. A legendás JTP képe előtt tanítványok ezrei hajolnak meg nap mint nap. Irányzata, filozófiája: "harc nélkül győzni", eljut Európába. F. Géza, a legendás bokszedző és bútorasztalos mester B. László tanítványa, megáll egy plakát előtt, és nézi. Mi az, hogy harc nélkül győzni? Hát hülyék ezek a keletiek? Próbáljon csak filozofálni egy c*gánynak, megnézném mire megy vele. Oda kell b*szni és kész, mit tökölnek. Legfeljebb ha erős meg jó, hajolgatok egy kicsit, hogy fáradjon. Höhö, lehet a végén meg se kell ütni, kifárad magától, oszt kidől. Jó poén lesz, höhöhö.”