A Wado-ryu karate története

A Wado-ryu iskola kialakulásának története szorosan összefügg alapítójának életrajzával. Édesapja, Tokujiro Otsuka orvosként dolgozott japánban, az Ibaragi prefectúra területén lévő Shimodate városban. Itt született meg elsőszülött fiúként Otsuka Hironori 1892. június 01-én. Ugyanebben az évben alakult meg a Dai Nippon Butoku Kai - Japán Harci Művészetek Szövetsége - is.

A gyermek Otsuka szívesen hallgatta anyai nagybátyját Ebashi Choujiro-t, aki történeteivel felkeltette érdeklődését a harcművészet iránt. Már igen fiatalon - 1897-től - elkezdte az edzést, először nagybátyja irányítása alatt, majd 1905-től - középiskolásként - beiratkozott a Shindo Yoshin Ryu ju-jitsu stílusvezető nagymestere, Yokiyoshi Nakayama Tatsusaburo (1870-1933) iskolájába, ahol a mester ju-jitsu-t, kendo-t és hagyományos gyógyászatot is oktatott.

1910-től kereskedelmi tanulmányokat folytatott a Waseda egyetemen, majd a Kawasaki Bank alkalmazottja lett. Életének ebben az időszakában sok dojo-t meglátogatott, miközben tapasztalatokat gyűjtött és technikákat cserélt. Így ismerkedett meg Uyeshiba Morihei-vel - az aikido alapítójával - akivel életre szóló barátságot kötöttek.

Kilenc évvel később egy ju-jitsu-hoz kapcsolódó gyógykovács technikának lett a mestere, majd 1921-ben - a 29. születésnapján - mesterétől megkapta a Shindo Yoshin-ryu iskola teljes elsajátítását igazoló végbizonyítványt a Menkyo Kaiden-t, így a stílus nagymesterévé vált.

Az 1920-as évek első felében több neves okinawai karate oktató tartott bemutatókat és edzéseket Japánban, de közülük a legismertebb - részben kitűnő japán nyelvismerete miatt - Funakoshi Gichin (1868-1957) a Shotokan iskola alapító mestere lett. Otsuka mester 1922-ben talált rá a karatéra. Egy újságban olvasott arról, hogy Hirohito koronaherceget okinawai látogatásakor táncos bemutatóval, és karate demonstrációval fogadták. A karate ebben az időben még kevésbé ismert okinawai harcművészet volt, de az újság arról is írt, hogy koronaherceg, meghívta a bemutatót tartó Funakoshi mestert, hogy utazzon Japánba és mutassa be ezt a harcművészetet a császár előtt. Otsuka senseinek nagyon tetszett, amit Funakoshi mester karatéjáról hallott, ezért 1922-ben felkereste, majd hét évig folytatott nála tanulmányokat.

Otsuka sensei minden este járt Funakoshi mester edzésére és megtalálta a módját, hogyan adhatja hozzá saját technikáit a karatéhoz. Rövidesen vezető tanítvány, a mester bemutató partnere lett, 1924-ben elismerést is kapott mesterétől. Együtt alapították az első egyetemi karate klubot, ami hagyományteremtőnek bizonyult, hisz a karate legnépszerűbb fellegvárai ma is az egyetemi klubok japánban.

Otsuka sensei baráti kapcsolatot alakított ki az okinawáról érkező Mabuni Kenwa (1889-1952) és Choki Motobu mesterekkel is. Mabuni sensei - a Shito-ryu iskola alapítója - a korszak elismert kata szakértője volt. Az 1928-29 körüli időszakban, az addig elsajátított katák egyes mozgás-értelmezésével kapcsolatban felmerülő kétségei vezették Otsuka mestert ahhoz, hogy tőle is tanuljon, ennek eredménye jól látható a Wado-ryu katákon.

Choki Motobu inkább gyakorlatias küzdelmi felfogásáról volt ismert. A történet szerint azért járt a piros lámpás negyedekben, hogy harc közben tesztelhesse technikáit. Eredetileg azért érkezett Japánba, hogy a ju-jitsu-val ismerkedjen. Ezt egyénien képzelte, mert alig szállt le a hajóról, máris elfogadta egy jitsuka kihívását, majd azonnal kiütötte. A katák közül egyedül a Naihanchi-t oktatta, mert véleménye szerint egy forma megfelelő ismerete is jól felkészíthet a valós küzdelemre. (Arról, hogy akkoriban mit gondoltak a katák megfelelő ismeretéről, szemléletes történetet olvashatunk Funakoshi mester visszaemlékezéseiben). A későbbi Wado-ryu stílust - a ju-jitsu mellett - elsősorban a fenti három okinawai mester karatéja befolyásolta.

A huszas évek végére a ju-jitsu sokat veszített népszerűségéből. Egy felől a karate másfelől a Jigoro Kano sensei által kifejlesztett judo vette át a helyét. Otsuka mester 1925-ben, édesanyja halála után abbahagyta a munkáját a Shimodate-i Kawasaki Bankban és minden energiáját a karatéra fordította. Mivel Funakoshi mester határozottan ellenezte a küzdelmet, továbbá a mester fiával több esetben nézeteltérése alakult ki, Otsuka sensei 1929-ben - már Wado-ryu Karate Jutsu néven - új iskolát nyitott, majd 1934-ben önálló szövetséget alapított. Ez az időpont lett a Wado-ryu (a béke útja) hivatalos bejegyzési dátuma is, amit a Dai Nippon Butoku Kai 1939-ben önálló iskolaként ismert el.

Az új stílus - a többi karate iskolához képest - nagy hangsúlyt fektetett a páros gyakorlásra, a kitérésre, a gyors ellentámadásra és az életszerű végrehajtásra. Ezt a Shindo Yoshin-ryu Ju-jitsu-ból örökölt dobás, leszorítás és eszközös technikák tovább színesítették. Létrejöttek a yakasoku kumiték, a kitérésen alapuló kés (tanto-dori) és kard (tachi-dori) ellen bemutatott, továbbá a seizában végzett önvédelmi gyakorlatok (idori).

Az alapító hangsúlyozta a jól megválasztott küzdőtávolság és a helyes időzítés fontosságát. Ütéstechnikáknál a rugalmas védekezés és a kemény ellentámadás gyakran egyszerre történik, ami jelentősen megnöveli a küzdelmi hatékonyságot.

Otsuka sensei írásai alapján a Wado-ryu karate célja: a béke és harmónia megteremtése a bensőben és az emberi környezetben egyaránt. Ez pedig csak a legnagyobb szellemi fegyelemmel érhető el, melynek útját a „Ten chin jin no ri-do ni wasuru” jelmondatban foglalta össze tanítványainak.

Eszerint a harcművészetek gyakorlása nem csak a harci technikák ismétléséből áll, hanem a béke és a harmónia elérésének is eszköze. A technikák gyakorlásának célja a stílus fejlesztése, ami sokkal nehezebb, mint az erőszakkal elért győzelem. A testet erőssé és egészségessé kell formálni, de ezzel együtt fontos az intelligenciát is tovább fejleszteni, ami később segít felismerni a béke és a harmónia szerepét a körülöttünk létező világban. A jelmondatban szereplő menny - föld - ember egységét, mint a legfőbb utat kell tisztelni és folyamatosan, szigorú önfegyelemmel, fáradhatatlan odaadással kell keresni.

Hosszú élete során Otsuka sensei több kitüntetést és címet kapott. 1938-ban a Dai Nippon Butoku Kai kitüntette a Renshi-Go ranggal 1942-ben Kyoshi Go rangot is megkapta. Az Uralkodó Születésnapján 1966. április 29-én, Otsuka sensei megkapta a Kun Go To rendjelet (ötödik érdemérmet), a felkelő nap szalagrendet, majd életműve elismeréseként az uralkodó a mellére tűzte a Soko Kyoku-jitsu Sho medált. Ezt követően a Kokusai Budo In - Nemzetközi Harcművészeti Szövetség – 1972. október 09-én az Első Kiváló Harcművész minősítést és - karatéban először - a 10. dan fokozatot adományozta neki. Ez ugyanaz a státusz (Meijin), amit Mifune Kyuzo Judoban és Nakayama Hakudo Kendoban ért el.

A Wado-ryu alapítója élete utolsó éveiben is naponta edzett és nyolcvanéves kora után is több nyilvános bemutatón még személyesen demonstrálta stílusát. Életfelfogását jól jellemezi az alábbi interjú részlet: "A múlton nem rágódom, a jelenben élek, és terveim vannak még a jövőben." Halála előtt a Shindo Yoshin Ryu Ju-jitsu nagymestere, a Wado-kai és a Wado-ryu karate szervezetek alapítója, az Össz Japán Karate Szövetség alelnöke és a Japán Klasszikus Harcművészeti Társulat igazgatója volt.

Otsuka sensei 1981-ben lemondott a nagymesteri címről és legidősebb fiát, Jiro-t nevezte ki utódjának. Néhány hónappal később - 1982. január 29-én - 90. éves korában a Wado-ryu alapítója elhunyt. Otsuka Jiro ekkor felvette apja nevét (Otsuka Hironori II.) és 2015-ben bekövetkezett haláláig Ő irányította a szervezetet. A harmadik nagymester az alapító unokája, Kazutaka Otsuka, aki szintén felvette nagyapja nevét, és jelenleg ő vezeti a „családi iskolát” a Wado-ryu Renmei-t.

Az alapító által létrehozott másik szervezetet, a Wado-kai-t a vezető tanítványok egy része vitte tovább, de sok ismert mester költözött el japánból, ahol jelentős létszámú kontinentális és nemzetközi szervezeteket hoztak létre.